Még soha nem próbálkozam blogírással,de megcsapott a változás szele engem is.Épp egy nagy változás közepén vagyok és tartom magam ahhoz a mondáshoz,hogy nem mondhatod el senkinek,mondd el hát mindenkinek!
Nem arról van szó,hogy olyan törvénytelen vagy szégyellni való dolgok történnek velem,egyszerűen nincs,akivel ezt megoszhatnám.
Őszintén szólva annyi dolog kavarog a fejemben,hogy holnap estig nem érnék a leírásukba.És akkor még az érzéseimről nem is beszéltünk.Olybá tűnik nekem,hogy valami gyökeres változás előtt állok,állunk.Azt sem lehet mondani,hogy vihar előtti csend lenne,de tapintható a légkörben,hogyvalami történni fog.Azt csak remélni tudom,hogy pozitív lesz ez a változás.Mondjuk lottózok is rendületlenül:-)
Nem tudom,más hogy van vele,de azt tapasztaltam,hogy a dolgok igazi értékét,mondanivalóját csak akkor fogjuk fel,ha már nincsenek.Bárki,ha jobban belegondol,biztosan úgy érzi,hogy az előző munkahely,iskola,barátnő,lakás,stn. a mait kenterbe veri.Én például a mai napig visszasírom a "csavaros" fagyit.Mivel nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni,ezért megpróbálok úgy állni a mához,hogy holnap sokkal jobbnak fog tűnni,mint ebben a percben.
